Színpadi játék, vers- és prózamondás (értékelés)

  • Nyomtatás

Szakmai értékelő: Fehér István, színművész

Hanyatt estem! A fesztivál nyitó estéjén – a tizenötödik születésnapon – hanyatt estem. 
Magyar, Speciális, Művészeti, Műhely, Egyesület. Csodálatos, felemelő érzés ehhez a csapathoz tartozni. Annyi, de annyi mindent tudtok a színpadról, az emberekről – épekről, sérültekről – és a világhoz fűződő viszonyukról, hogy tényleg csak ámulni és bámulni lehetett. 
Kezdve Iszák Anna csöndesen, de annál határozottabban irányító személyiségével, aki azt a sok apró – önmagában is kitűnő – mozaikdarabkát, amit hónapokon keresztül formázgatott a fejében és a munkatársai fejében, úgy illesztette egymáshoz, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne.

balmazújvárosi nyitókép a művészeti csoportok vezetőinek egyéni felkészültségét és csapatjátékosi nagyságát is dicséri. A „nyitóban” közreműködő táncosok, színjátszók olyan bájjal és humorral vették a napi munkát, amit csak a legnagyobbak tudhatnak magukénak. És külön köszönjük Intézményvezető Asszonynak, hogy segítő együttműködésével teret engedett a rengeteg plusz munkának és nagyban hozzájárult a nyitó program sikeréhez. Az egy másik tészta, hogy mikor azt hittem, a „nyitóval” Balmaz’ megtette a fesztiválon a magáét, a zárónapon még mindig – messze túlteljesítve az elvárható” szintet – volt erejük néhány csodára. Nem tudom hogy csináljátok, de hogy nagyszerűen, az biztos! Köszönjük.

Majd elkezdődött a művészeti bemutatók sora – 5 nap alatt több mint 130 műsorszám!!! 
tarpai Wax „Ab Ovo” című előadása. Hónapokkal korábban olvastam Kincs Alexa szüzséjét a készülő bemutatóról, és el kell mondjam, megijedtem. Hiába az elmúlt évek kitűnő, megalapozó munkavégzése, mégis, túl grandiózusnak érzékeltem a vállalkozást, féltettem őket a feladat nagyságától. Hát, nem. Nem kell félteni őket. Kitűnő, új utakat kereső társaság. Változatos, meglepetéseket rejtő mozdulatsorok, lenyűgöző jelmezek, térhasználat, átgondolt történetvezetés. Vezető táncos-színészeik eddig is nagyszerűen teljesítettek, de hogy a háttérben teljesítő táncosaik ilyen koncentráltak tudtak maradni – folyamatos! jelenlétben – az maga volt a csoda! Ha valamit problémaként élek meg, az legfeljebb a világítás (tudom!) és a kettősök bátrabb leválasztása a csoportokról, illetve a történetnek a végkifejlet felé sűrűsödni képes tempó-intenzitása. Gratulálok!

Ilyen előadásokkal kell megmutatkoznunk külföldön, nemzetközi fesztiválokon, ezért is javaslom a tarpai társulatot az iráni színházi fesztiválon történő részvételre. 
Úgy látszik, hogy ekkorra az élmények a publikumot már csordultig feltöltötték, mert amikorra Elek Tamás versmondására került volna sor, a nézőtéren ülők képtelenek voltak új élmények befogadására. Bocsánatot kérek a szerkesztési tévedésért, de teljességgel lehetetlenné vált ez a csipkefinomságú Radnóti vers feldolgozása. 
Hajdúnánásról két produkciót is láthattunk. A Hotel Menthol-nál érződött, hogy a régebbi kis műfajban” jobban ki tudtatok bontakozni. Sebaj! Történetet kell csinálni, szóló, páros és sokszereplős jeleneteket. Segítened kell az énekeseket – és a nézőket – hogy ne váljon külön műsorszámmá az ének. Hajrá! A „Zördögnél” a felvezető ének-játék kitűnő (kicsit hosszú). A tényleges darab pedig remekül elemzett és húzott, élvezetes komédiát hozott, különösen remek csőszökkel. A nyitó játékot keretjátéknak is lehetett volna használni, vagy a tapsrendhez. 
győrteleki színjátszóktól kedves, élvezetes, tempós mesélést kaptunk. A vödörtöltést a párbeszéd alá, és tökéletes. Jó munka volt!

bólyi István a király igazán méltó, emlékező előadás. Minden ízében pontos, szervezett, nagy apparátust igénylő munka. Gratulálok! De – a fesztivál tempójában – egy kicsit lassúdadnak érzékeltem.

Szép prológussal indult a pusztataskonyi Rómeó és Júlia, de komoly probléma a sakktábla díszlet elsikkadása (már ha kell). Viszont bátrabban lehetne építeni a színészek plasztikus karakterére és játékkedvére. Úgy érzem, még sok jót láthatunk a friss társaságtól. 
Törökszentmiklós Gedeon bácsi. Az énekszám dramaturgiája lassú vagy kitöltetlen a színpadi játékhoz. Több ötletet kíván. Talán a hölgyek külön-külön érkezése és viszonyaik különbözősége élvezetesebbé tehette volna az előadást.

Török Andrea. Új hely, új levárások. Versmondása még egy picit izgulósra sikerült. Sokkal nyugodtabb tempót kell választani ennél a versnél.

Ím, hát megleltem hazámat! A dákai csapat nagy formátumú előadása jó kísérlet, számos problémával. Lehet, hogy ebben a térben nehéz volt elhelyezni a produkciót, illetve túl sok technikai problémát kellett megoldani. De a címből következő elvárásaiknak – szerintem nem tudtak megfelelni. És nem a „nagyképekkel” van probléma. Tökéletesen csinálják. A picikre” kellene nagyobb gondot fordítani. A közönség meghálálja. 
Az egri fogyatékosok otthona „Dr. Bubó” előadásán – felkészítők, színjátszók – érződik az elmúlt évek szerepléseinek jótékony tapasztalata. Egyre világosabban következő és tisztán lekövethető az előkészítő dramaturgiai munka, és a megoldásoknál is egyre színesebb dolgokra vállalkoznak. Apró pontosításokra azért szükség van. A zenék utáni megszólalásokra jobban kell koncentrálni, és a táncoknál mindenkinek konkrét feladata kell legyen. 
Nagykanizsa: József és testvérei. Átbeszéltük a problémákat. A legnagyobb gond a narratív, mesélős dramaturgiának történő megfelelés, az ebből következő hangsúlyeltolódások a történésben. Színpadi helyzeteket kell teremteni szeretettel, gyűlölettel, megbocsátással. Hajrá! 
Szolnok: Forog, vagy nem forog? Hát, sajnos túl vagytok a történeten. Remekül csináljátok, de már csak az agyatokban, és a szívetekben kevésbé. Mint a profik. Már nagyon tudjátok a szöveget, és nem igazán törődtök azzal, megérti e amit mondotok, vagy sem. Erika, valami énekes, táncos kabaré „liget” stílusban? Hmmm

püspökladányi Tűztánc gyönyörű kiállítású, esztétikus színpadi alkotás. Talán a színpadi történés mondanivalója, valamint a vetítés mondanivalója és hossza egy kissé felbillentette az előadás belső arányait. Szerintem ti is és mi is még sok élményt találhatunk ebben a kevert műfajú játékban.

Az Egri Műhely Hófehérkéje szemet gyönyörködtető, bűbájos bemutatkozás. Valamennyi szereplője koncentrált, segítő résztvevője a gondosan tervezett játéknak. Szívből gratulálok a próbaidőszakhoz és az előadáshoz is. Ellenben, legközelebb törekedjetek mellékesebb szerepekben segíteni. Jó munkát!

Az okányi Mary Poppins nem vállalt sokat, de azt szívvel-lélekkel, bájosan teljesítette. Kályhát” kell kijelölni. Nem lehetne egy picivel bonyolultabb történet? 
Kaukázusi krétakör Tiszaugról. Nagyon nagy falat – és érdekes mód a feladat nagyság ellenére – nem is kellett volna sok ahhoz, hogy egy kitűnő előadást láthassunk. Viszont az ügyetlenségek a zene körül (nem föladni!) és több térszervezési probléma rányomta a bélyegét a színpadi történésekre. A bíró kitűnően játszott!

putnokiaknál is egy paraszthajszálon múlott a siker. Remek elemző munka, karakteres jelmezek, kitűnő színészek… És ha elhagytok egy-két díszletelemet, egy olajozottam működő, frappáns, felemelő mondanivalójú történetnek tapsolhattunk volna. Így se volt rossz, csak Sebaj! 
Megértem a darvastóiakat, hogy ezt az előadásukat – a meglehetősen szűkös időkeretet bőven túllépve – meg akarták mutatni a fesztiválnak. Lehengerlő volt! Elképesztő mennyiségű munka, kitűnő kondíció! Remek alakítások és a főszereplő egy igazi energiabomba! Viszont a koreográfiákat építkezőbbé, változatosabbá kell tenni. Jó munkát!

magyarbánhegyesieknél az jutott szembe, hogy ha már van egy kitűnő zenekrauk, nagyszerű színjátszóik, előadóik (Gulyás Erikától egy jól kiválasztott, minden ízében átgondolt, csodás produkciót hallhattunk), és látszik, hogy értő, tehetséges vezetőik vannak, akkor… miért nem dolgoznak össze? A színjátszóknál biztosan nagy segítséget jelentett volna akár csak egy-két zenész közreműködése az átkötéseknél. Kérem, próbálják meg! 
Nagyon szép díszletet, ügyesen megkomponált előadást láthattunk a vésztőiektől. Viszont nagyon kíváncsi lettem volna az „asszony” elindulására, viaskodására a tojás kapcsán. És még annyit, hogy az ivás – bár kitűnő – de szerintem „kocsmárosné” kéne hozzá. 
A megbeszélésünk után a tatabányai előadást többször átgondolva, a dramaturgiához és a jelenetfűzéshez is talán annyit tudnék segíteni, hogy nem egyben, hanem több apró tételben kellett volna vívni. Ezekkel a küzdelmekkel egy dinamikusabb történetláncot fűzhettetek volna össze. De! Ez lesz az! Jó úton jártok!

Nagyon-nagyon szépen meséltek az ajkaiak. Nehéz a felfokozott fesztiváli hangulatban miliőt teremteni egy csendes, visszafogott történettel. Tiszta, világos eszközök, jó színészek. Hálásak vagyunk érte!

Öröm volt nézni a százhalombattai „Felhőjárók” valamennyi produkcióját. De igazán szájtátva a „kalapos” játékukat bámultuk. Ha minden jelenetet csoportban képzeltek, akkor változatosabb térformákat alkalmazzatok, illetve egyszerű díszlet és/vagy kellékhasználat is sokat segíthet előadónak, befogadónak egyaránt.

A komédiázó kedv és az ügyesség a régi a hódmezővásárhelyieknél. Viszont vigyázzatok, nehogy túlvállaljátok magatokat. Kevés embernek kell sokfelé teljesíteni, ahogy látom. Külön gratulálok Fodor Erzsikének!

Nem érződött a bárándiak előadásán, hogy a többség először lépett színpadra. A bémai karakterek kitűnően vitték végig a figuráikat a történeten. A rablótanya megfordításával kinn benn vagyok – a végjátékot még élvezetesebbé lehetett volna tenni. 
Imádom a bánhalmai kísérletező kedvet, az újat keresést a szerény körülmények között is. Ebben – a számotokra újnak mondható stílusban – is otthon érzitek magatokat, jól építitek a történetet, érzitek a műfajt, gratulálok!

hejőbábai előadás egy kissé kilógott a fesztiváli műfajok közül. Nem baj. Józsi, Aranka és Géza története nagyobb nekifutást igényelt volna a nézőtértől. Több segítséget kellett volna kapjunk. A kitűnő alakítások ellenére sem tudtunk bekerülni a történetbe. A zenekar és a játszók közt is elég nagy akusztikus különbség volt, és ez is fölösleges energiákat emésztett fel a nézőtéren ülőkből. (Mire beállt a fülem, már túl voltunk néhány mondaton.) 
Az andornaktályai bemutatókat látva komoly korszakváltás érzékelhető a színpadra lépőkben és a kitűzhető célokban. Gratulálok a munkákhoz! A színjátszók ügyesen, élvezetesen mesélnek, de elengedhetetlen a zenei részek egységesebb, frappánsabb összevágása. 
Esztétikus mozgás, remek kiállítás és lüktető koreográfia jellemezte az abádszalóki Napsugár Klub előadást. Több év után viszont azt látom, hogy a közösségi formációk légkörét megőrizve az egyéni történéseknek is teret kellene biztosítani. Bátran!

Az elmúlt években érdekes színfoltja volt a fesztiváloknak a Zsirai Zsibongók csapata. Üdeségük, játékos kedvük és tehetségük elfeledtette velünk, hogy inkább a felkészítők kerültek reflektorfénybe. Debrecenben sem volt ez másként. Viszont most a prózai részek összekötő szöveg – valamitől, – biztos oka volt ennek – nem hozták azt a kohéziós erőt, ami összefogta volna a laza cselekményt. Jók vagytok, ne menjetek bele félmegoldásokba! 
Nem vagyok biztos benne, hogy egy összművészeti fesztivál „huszonvalahányadik órájában ütősre sikeredhet Molnár Ferenc Üvegcipője. De én nagyon élveztem, és külön köszönöm, hogy bemutattátok. Nagyszerű színházi munka (is) folyik Mohácson. Átgondolt dramaturgia, letisztult színészi játék. Talán napjaink legjobban építkező színházi műhelymunkáját (prózai) valósítjátok meg. Köszönjük.

A film dramaturgiája csak a dalok hosszúságánál jelentett problémát a bélapátfalvai Palacsintás király előadásban. Átgondolt, tiszta értelmezés. A színészek lubickoltak a remek aprómunkákban (palacsintasütés, evés…). A szereplők térbeni elhelyezése és mozgástere viszont még javítható, de ezeket megbeszéltük. Gratulálok!

Annyira bájos, finom és koncentrált a polgárdiak hősnője, vigyázzanak a tehetségére hogy megérdemelt volna egy sokkal koncentráltabb történetvezetést. Az ötlet kitűnő és tökéletesen alkalmas lett volna a csapat a megvalósításhoz, viszont ezen a napon a zenekar szétpüfölt minden lírai pillanatot. A műfaj több alázatot és finomságot igényel. Külön-külön nagyszerű erények csillantak meg, de mint előadás nem működött.

Néhány produkcióról nem írtam, tőlük elnézést kérek, de a csoportok külön-külön zajló értékelése miatt olykor lemaradtam egy-egy bemutatóról.

2009. Debrecen, Kölcsey Központ. Köszönjük! Csodás fesztivált csináltatok! Nagyszerű, érzékeny, együttműködő munkatársakat ismerhettünk meg a cívis városban. És köszönet Attilának, Rózsikának és csapatuknak a színpadi háttérben, a nem éppen frappáns struktúra ellenére is kitűnő, megoldást kereső, és mindig találó végeláthatatlan munkáját. Köszönet az ajtókban cerberusként posztoló, de határozottságukban is mosolygós fesztivál őreinknek, akik az első este katasztrófája után vállalták ezt a nem éppen habkönnyű mutatványt, és biztosították a fellépők számára a méltó bemutatkozás lehetőségét. Köszönet Gábornak és .. Zsiráról, akik csütörtökön beszerelt videós masináikat egészen hétfő délutánig működtették, folyamatosan rögzítve MINDENT! Ezzel egy olyan vállalkozásba fogva, ami – 15 év után méltó módon reprezentálhatja az Egyesületünkben végzett munkát.

És köszönet Nektek, FELLÉPŐK és FELKÉSZÍTŐK. Mert hát, jobb szó híján így hívunk

titeket, felkészítők, akik rendezők, koreográfusok, karmesterek, zeneszerzők, játékmesterek, díszlet- és jelmeztervezők, kivitelezők, pedagógusok, és még ki tudja mik vagytok. Csak remélni tudom, hogy ti is úgy érzitek, hogy az elmúlt másfél évtized nem volt hiábavaló, és legfeljebb kis kitérőkkel – azon az úton haladunk, amit kitűztünk magunk elé. Jó utat!

Fehér István, színművész, szakmai értékelő, az MSMME művészeti vezetője