Senki sem veheti el az emberi jogaid

Erasmus+ Program keretében augusztus végén a ReCreativity és a Speciális Művészeti Műhely együttműködésében 8 napot tölthettünk a gyöngyösi Hétszínvirág Napközi Otthon egyik sérült fiataljával egy nagyon inspiráló közegben Olaszországban.

Európa számos országából érkeztek a lelkes, tenni vágyó fiatalok erre az organikus farmra.  Ciprusfák övezte kis hegyi úton érkeztünk meg szálláshelyünkre, ami régen kolostorként szolgált. A helyszín máig megőrizte puritán jellegét, ami okozott némi bonyodalmat - hisz 70 ember „kiszolgálása” nem kis feladat -, így gyakran felrémlett bennem a régi szép idők cserkésztábor feelingje.

 A 70 ember, megannyi személyiség. De a szívünk egy ütemre dobbant... A program az alapvető emberi jogokat dolgozta fel a színház, a zene és a tánc elemei által. Minden délelőtt, s délután egy-egy workshopot tartottak kiváló trénereink, ahol valamelyik jogot dolgoztuk át a művészetek nyelvére. Ezeket a performance-okat aztán késő esténként előadtuk egy csodás kis hegyi városkában, Cantalupo in Sabinaban - innen rabolták el a szabin nőket anno….huhhh, micsoda jogtiprás L  ;)  -, ahol egy látványos, rengeteg embert vonzó művészeti fesztivál zajlott.

Hatalmas érzés volt látni, s megtapasztalni, ahogy ezek a huszonéves lányok, fiúk - habár más - más országból jöttek - mennyire egy nyelvet beszélnek: a szeretetét. Tele voltak energiával, elfogadással, befogadással, s tenni akarással. Bevallom őszintén, hogy én, s a pártfogoltam, Valentin, rettentően elfáradtunk. De, ami végtelen örömmel töltött el, hogy láttam kinyílni ennek a fiúnak a lelkét, rácsodálkozva a világra, a szabadságra, az ’ezt is lehet’ érzésre. A kis gépével ő is fotózott velem, megörökítve a szívünkben elraktározott látványt: a csodás tájat a birkanyájjal, a hatalmas fenyőre erősített hintát, ami az otthon melegét adta vissza, a sötét, szűk sikátorokat, a városi, nyilvános illemhely lepusztult látványát (ami meghökkentő volt számunkra), a vidám, laza embertömeget. Csak egy valamit sajnáltunk, hogy a fővárosba szervezetten nem tudtunk elmenni, így valamikor még vissza kell térnünk, mert ahogy a mondás tartja: Rómát látni és meghalni.

Fáradt testtel, de emelkedett lélekkel repültünk haza. Érdekes tapasztalás volt kimozdulni a komfortzónánkból, s valami olyat tenni egy jó ügy érdekében, amiről soha nem gondoltam volna, hogy tehető, s megteszem. Kiállni mások elé, számomra ez volt a legnehezebb. Próbálkoztam, de én inkább maradnék a "kamera" mögött, mint előtt. A háttérmunka is éppoly fontos ...  
Amit viszont mindenkinek tudnia kell: No one can take away YOUR human rights! - Senki sem veheti el az emberi jogaid!

Kerekes Krisztina, Hétszínvirág Napközi Otthon, Gyöngyös