A lelked a dallam…

„A lelked a dallam, a tested a ritmus, az elme az rím, ez zenebuddhizmus.” (AKPH)

Gyerekkoromban azt hittem különcnek, másnak lenni szégyen. Mindent megtettem azért, hogy beilleszkedjek embertársaim közé, átlagos fiatal legyek, aki eltűnik, beleolvad a tömegbe. „Normális”. De mit is jelent ez a szó? Normális csak valamihez viszonyítva lehet egy ember. Felnőttként lekopik rólunk a gyermek-máz s megtanuljuk, teljesen normális, hogy nem születünk egyformának: férfi, nő, önzetlen, zsugori, perverz, voyeur, heteró és homoszexuális, esetleg fogyatékkal élő.

A másság szó hazánkban még mindig pejoratív jelentéstartalommal bír. Az én értelmező kéziszótáromban azonban a másság olyan tulajdonságok összességét jelöli, mint például a jellegzetes, a páratlan, vagy a különleges.

Páfkovics György a másság minden létező pozitív jelzőjét magában hordozza. A fiatal fiút akár egy lapon említhetnénk Mága Zoltánnal, lehetne a 100 Tagú Cigányzenekar legifjabb prímása, vagy tehetségkutató versenyek újabb roma származású felfedezettje. Ezzel szemben a sors furcsa fintorának köszönhetően Gyuri a Nemzeti Színkottás Zenekar oszlopos tagja. A NESZ olyan zenekedvelő értelmileg sérült fiatalokból és segítőikből áll, akik megmutatják, hogy a fogyatékosság erénnyé is kovácsolható, és nincsenek leküzdhetetlen akadályok.

Az első zeneterápiás módszert Carl Orff fejlesztette ki, aki ütős hangszereket adott sérült gyerekek kezébe, mellyel csökkentette mozgásügyetlenségüket, és javította beszédképességüket. A modern technika fejlődésének köszönhető, hogy a Zenekar tagjai 2002. óta holland módszer alapján, úgynevezett színkották segítségével tanulnak. A leegyszerűsített hagyományos kották olvasása nem igényel komplex gondolkodásmódot, a hangokat különböző színek jelölik, melyek váltakozva ismétlődnek a hangszereken.

Mondják, a zene gyógyír a lélek bajára, a fogyatékkal élő emberek közössége pedig kapukat nyit egy őszinte világba. A NESZ először 2010-ben ölelt kebleire, szerelem volt ez első látásra, hallásra. Az 55 főből álló együttes ritmusszekciójában kaptam helyet egyetlen árva rumbatökkel kezemben, azonban hamarosan kiderült: zenei analfabéta vagyok, abszolút bothallással.

Az egyszerű akkordok eljátszásától az egész estés koncertekig hosszú és rögös út vezetett. A lassan húsz éves fennállását ünneplő NESZ repertoárjában a klasszikusok mellett fellelhetőek populáris, közkedvelt nóták is, a koncerteket pedig vendégművészek előadásai gazdagítják. 2009-ben először kísérte szaxofonján a Zenekart St. Martin, aki azóta is időről-időre színpadra áll a színkottásokkal.

Az elmúlt években Gyurihoz hasonló ’láthatatlan’ tehetségek százaival találkoztam különböző kulturális- és művészeti rendezvények fellépőiként. Ezek a sérült fiatalok elzárva élnek a társadalomtól. Emberi természetünk határai, az ismeretlennel szembeni előítéleteink vaskos falakat emelnek köréjük. Bob Dylan azt mondta, egy dal még senkit sem térített meg. „A dal véleménynyilvánítás, mely elhatárol bennünket és a közösséget a világ gonoszságától.”

Dórike