Eger, Fesztivál

  • Nyomtatás

30 év. A veszprémi fesztivál után írtam a 20 évről, hiszen az MSMME jelenlegi formáját 1994-ben vette fel, de az ős műhely 1987-ben kezdte meg működését.

Nagyon sok minden történik ilyen hosszú idő alatt. Például történt egy rendszerváltozás. Az Egyesület 3. évében szocializmusról kapitalizmusra váltott Magyarország. Ez idő alatt az MSMME-nek volt három elnöke. Volt kilenc miniszterelnökünk, sok ágazati miniszterünk, illetve államtitkárunk. Cserélődő főnökök, kollégák. A ránk bízott emberek is cserélődtek, és a királykisasszonynak is ma már inkább a boszorka a szerepköre. És közben jöttek új királykisasszonyok is. És természetesen mi is 30 évvel beljebb kerültünk az időben.

Aki a táncra tette az életét, ez idő alatt kitalált, megtanult és betanított 30-50 koreográfiát, és 50-100 embertársát segítette hozzá az együtt mozgás örömének megtapasztalásához. A zenekarok is megtanultak sok-sok dalt, és kipróbáltak számtalan hang-szerelést, a változó képességeknek megfelelően. A színjátszóknak is volt 30 fesztiváli bemutatója, és számtalan házi rendezvénye (karácsony, farsang, stb.). A csodák jelentkezése után a mozgókép kultúrája is gyökeret vert a műhely életében.

Úgy gondolom, hogy az elmúlt évtizedek képzési és értékelési rendszere, és a művészeti csoportok vezetőinek alázata és szakmai elhivatottsága tökéletes alapot teremtett – az alapítók szándékának megfelelően – a művészeti tevékenységek teljes körű, rekreációs alkalmazására, és olykor-olykor igazi műalkotások létrehozására is. Ezt tehát tudjuk. Álmunkból felkeltve is.

És ez megegyezik az épek világának művészeti tevékenységével. A színházak évi 400 bemutatót tartanak, és tíz egynéhányat jelölnek a Posztra. És valóban nincs is sokkal több. A zenészek és táncosok esetében sincs másként. Talán a filmeseknél érzékelhető – talán a műfaj sajátosságainak köszönhetően – egy nagyon erős minőségi fejlődés, de ezt majd az előttünk álló évek döntik el.

Tehát az MSMME stabilan tud valamit. A kérdés csak az, hogy most valaminek az elején vagyunk-e, vagy a műhely, a céljának a közelébe került? Ha az elején vagyunk – semmi gond. De ha célba érünk? Akkor, hogyan tovább? Ezt kell vizsgáljuk a közeljövőben.

Akik újak, azoktól azt kérem, hogy vágyaikat, elvárásaikat próbálják megfogalmazni, és hangoztatni minden lehetséges fórumon. A régieket pedig arra biztatnám, hogy próbálják felidézni, ami esetleg tetszett az elmúlt években valamilyen területen, de botor módon elfelejtkeztünk róla, és az Egyesület működésében hiány keletkezett.

És végül az egri fesztivált köszönöm valamennyi barátunknak, segítőnknek, közreműködőnknek. Mert most valóban annyira cudarul kevés volt a pénz, hogy nélkülük tényleg nem lehetett volna fesztivál.

 

Köszönöm, köszönöm, köszönöm!!!

Fehér István