Valami olyasmi…

  • Nyomtatás

Az év vége közeledtével a visszatekintés, a számvetés - vagy valami olyasmi - foglalkoztat bennünket, miközben gondolataink egyúttal az új év lehetőségeit kutatják. Lassan évről évre ugyanazt mondjuk: ismét egy küzdelmes és munkás időszakon vagyunk túl - de ki az, aki saját életébe tekintve nem gondolja így? Mindnyájan küzdöttünk ez évben is a megmaradásért…

Nem tehetünk úgy, mintha a bizonytalanság ne nyomta volna rá bélyegét mindennapjainkra, - az egyesületben, intézményekben, műhelyekben, - mégis, azt gondolom, közösségünk ezúttal is megtette azt, ami az adott körülmények között elvárható volt, még többet is. Túléltünk…

25. évünk minden nehézség ellenére mindenki számára ismét adott valamit… Talán a legfontosabb, hogy fellépő csoportjaink ezúttal sem maradtak FESZTIVÁL nélkül, Szolnok lendületbe hozott valamennyiünket. A fonyódligeti ALKOTÓTÁBOR és TÁNCTÁBOR szándékaink szerint egy hosszabb út első állomása volt, amikor a nyaralást kiegészíti a művészeti foglalkoztatás. Sokakat új élményekkel gazdagított a NESZ fellépés Tatán és Székesfehérváron – a NESZ-t látni: újra és újra megerősítést ad abban, hogy az örömzene felszabadít. TANFOLYAM helyett műhelyfoglalkozásokat szerveztünk Mohácson és Zsirán, igaz, sajátos módon - kis közösségeket kovácsoltunk. Ismét részesei lehettünk a FILMSZEMLÉNEK, a nagyhátiak Párizsban, az ajkaiak Corkban léptek színpadra. 2012-ben is éltünk a lehetőségekkel…

Az utolsó hetekben, az Advent időszakában, Karácsony közeledtével köszönetet mondunk tagjainknak, hogy továbbra is ott, itt állnak az MSMME mellett, megköszönjük az intézményeknek, intézményvezetőknek, hogy segítik a műhelyek, csoportok működését, megköszönjük az alkotóknak és segítőknek, hogy még mindig, hogy továbbra is, hogy a végsőkig kitartanak, és köszönet illeti azon támogatókat, akik a kultúrára, a művészetre áldoztak. Természetesen az effajta köszönet kevés, ezért a köszönet egyben elhatározás is, nem feladás, nem megállás, mert megyünk tovább, 2013-ban is megküzdünk démonainkkal… S hogy miért? Mert Böjte Csaba szerint jó dolog jónak lenni:

„Jó dolog jónak lenni... Jó dolog lehajolni a kicsinyekhez, az elesettekhez, a szegényekhez. Az évek alatt oly sokszor megtapasztaltam, hogy milyen tiszta, nemes érzés szeretetből irgalmasságot gyakorolni a bajban lévő emberekkel, gyerekekkel. Minden másféle örömnél szebb, tisztább, felemelőbb jónak lenni, jót tenni, szeretetből irgalmasságot gyakorolni a bajban lévőkkel.”

Kívánunk áldott Karácsonyt, szeretettel teljes Ünnepet, és kitartást az Új Évre!

Asztalos Zsolt, elnök, MSMME