Valami olyasmi…

Az év vége közeledtével a visszatekintés, a számvetés - vagy valami olyasmi - foglalkoztat bennünket, miközben gondolataink már az új év lehetőségeit kutatják. Ám kérdés, van e mire visszatekinteni - akarunk e visszatekinteni?, - amikor szinte semmit nem csináltunk. Semmit? Erős túlzás, hisz életben maradtunk.

Lassan évről évre ugyanazt mondjuk: ismét egy küzdelmes és munkás időszakon vagyunk túl - de ki az, aki saját életébe tekintve, nem gondolja így? Mindnyájan küzdöttünk ez évben is a megmaradásért, ám nem úgy, mint eddig. A szó más értelmében. Egy éve ilyenkor ki gondolta még, hogy szó szerint az életünk lesz a tét? És ne legyenek kétségeink, többeket elveszítettünk…

2020. elején gyanútlanul terveztük az évet, és annak fő eseményét, Fesztiválunkat. Hittük, VAN Fesztivál, ezúttal Békéscsabán. Mert valahogy a 30. évünket túllépve, - akkor ott Egerben ment utoljára olyan nyögvenyelősen a dolog, - minden jól alakult, jól alakítottuk, Székesfehérvár és Szekszárd nyomot hagyott bennünk, nem is akármilyent. Kellettek is ezek a nyomok, az emlékképek, mert ezek éltették közösségünket koronavírus idején, falak közé kényszerítve. Akkor nem gondoltuk, hogy évekre kell tartalékolnunk azokból az élményekből, amit e helyeken kaptunk.

30 év alatt kormányok jöttek s mentek, finanszírozásunk volt bizonytalan, s még bizonytalanabb, intézményeink ide oda sodródtak, szinte évente alakultak át, akadtak személyi kérdések is, de mindig túltettük magunkat az aktuális nehézségeken, s a végén ott voltunk a Fesztiválon. Ám idén legfőbb ajándékunk, az „Kell egy hét együttlét!”, vált semmissé a járvány miatt. Belegondoltatok? Három évtized óta először nem tudtunk találkozni, sem a fesztiválon, sem a táborokban, de még csak úgy sem!

Tettük, amit lehet, terveztünk s újraterveztünk, de valymi keveset tehettünk: amit a tavasz elvitt, már nem hozhattuk vissza, hiába volt nyári táborozás szűkített körben, hiába az őszi tanfolyam, az online konferencia, bármilyen más próbálkozás, a lényeget nem pótolta, s rosszkedvünk tele tovább tart. Létrehoztunk Facebook csoportot, osztottuk a fotókat, filmeket – megismertük egymást az emlékképeken. Dolgoztunk pályázatokon, és átütemeztünk, melynek köszönhetően biztosabb lábakon állva nézhetünk a jövőbe.

A kérdés már csak az, tudunk e még hinni? Hinni abban, hogy újra lesznek találkozások, hogy fesztiválozunk még, vagy feladjuk.

Fehér Pistával 20 éve tesszük, amit lehet, évről évre, nem feladva, ahogy műhelyeinkben sem adták fel soha tagjaink, készülve hétről hétre, híven szlogenünkhöz: A művészet mindenkié! Mert „valakinek ma meg kell tenni… táncolni és futni a szélben!” És igen, mindannyiunknak meg kell tenni!

Tegyük hát meg 2021-ben is, készüljünk az újbóli találkozásra, találkozásokra! Nagy Fesztivált csinálunk!

Az egyesületi Karácsonyfa ott áll magányosan a Műhelyben, alatta semmi más, csak az életünk. Magam is távol vagyok most…

Mit kívánhatnék magunknak? Mi mást, mint Karácsonyt! Igazi Karácsonyt. Kötetlen érintést, meleg szavakat, az élet szakadozó szeretetszövetének lassú befoltozását. Hogy jövőre újra élhessünk, mélyebben és többet ölelhessünk, szavakkal és immár karokkal. Jövőre máshogy legyen, ezt kívánom hát magunknak Karácsonykor! Isten áldásával.

Asztalos Zsolt, elnök

Last modification: Cs 21 jan. 2021

Támogatók

  
  

Kapcsolat

Magyar Speciális Művészeti Műhely Egyesület
3300, Eger, Széchenyi u. 40.
Adószám: 18571970-1-10
Bankszámlaszám: 11739009-20118587
Tel: 36-36-530-598, Fax: 36-36-530-599
Email: msmme@t-online.hu