Olasz kalandozásaink

Fake mirror

Az olasz YMCA Parthenope Onlus egyesület szervezésében, az Erasmus + Program támogatásában valósult meg a "Fake mirror: Don't be caught in the Net" nemzetközi ifjúsági csereprogram, ahol a Magyar Speciális Művészeti Műhely Egyesület ismételten partnerszervezetként volt jelen. Az október 5-15. között zajló programban 7 nemzet résztvevői működtek együtt: Lengyelország, Lettország, Magyarország, Olaszország, Románia, Spanyolország és Szlovákia.

Az integrált program résztvevői nem-formális tanulási módszerekkel ismerkedtek meg a hét témájával, fotóztak, filmeztek, bőven jutott idő játékra, kulturális különbségek és hasonlóságok felfedezésére, Nápoly bebarangolására. Nem maradhatott ki a tengerpart, a pizza és a gelato sem, az ügyesek megmászták a Vezúvot, elkirándultak a Herkulánium romjaihoz.

Alábbiakban megismerkedhettek résztvevőink, a szombathelyi Napsugár Egyesület tagjai - Éva, Áron, Balázs és Réka- élménybeszámolóival. Nagy-nagy köszönet illeti Luca Paolisso-t, a program vezető trénerét a csodálatos 9 napért!

Olasz kalandozásaink

Erasmus+ programmal voltunk Olaszországban 2019. október 5-15. között. A magyar csoport szombathelyi részeként én két Down-szindrómás fiút vittem magammal, Áront és Balázst, hozzánk csatlakozott Budapesten a csoportunk negyedik tagja, Réka.

A program egy szállodában zajlott, amely a Nápollyal egybeépült Torre del Greco városában volt. Ez a város kb. Szombathely-nagyságú, a tenger határolja DNy-i irányból, ÉK-ről a Vezúv lába. A mi szállodánk, a Hotel Halidays, a tenger közelében volt, csak egy út választotta el tőle, az udvarból láttuk a Vezúvot. A szálláson és étkezésen kívül itt zajlott a programok túlnyomó része is. A szállásunk 3-4 ágyas szobákban volt, kicsi szobák, de nem volt semmi gondunk vele, mivel jóformán csak alvásra használtuk. Én egy lett, és egy lengyel szobatársat kaptam, a két fiú szintén egy lett és egy lengyel szobatárssal volt együtt. Jó volt, hogy ők ketten egy szobába kerültek.

Az ellátásunk, ahogy számítottunk is rá, olaszos ételekkel történt. A személyzet kedves, szolgálatkész volt. Az ételek nagyon finomak voltak. A tésztákat mindig különböző szószokkal, mellé salátával, vagy párolt/sült zöldséggel hozták. Nekünk furcsa volt, hogy nem egyszerre, hanem szakaszosan kerültek az asztalra. Tengeri ételek is voltak, de viszonylag kevés alkalommal, 3-4-szer. Nagyon finom volt minden.

A programban 7 ország vett részt, Lengyelország, Szlovákia, Lettország, Spanyolország, Olaszország, Románia, és Magyarország. Fogyatékkal élő nem minden csoportban volt, kettőben nem. Összességében kb. a társaság 1/3-a. Minden nap több feladat volt, ezeket csoportokban oldottuk meg, de mindig kevert csoportokban, és új feladatnál új csoport volt. Így tudtunk olyan társainkkal is együtt dolgozni, akivel addig nem beszéltünk.

A bemutatkozó alkalmával Magyarország bemutatása mellett Áron és Balázs előadott egy pár perces darabot, aminek nagy sikere volt. Jöttek hozzám a többiek, milyen jó színészek a fiúk.

A feladatok változatosak voltak, nekem az volt a legfontosabb, hogy a két fiú szívesen csinálja, és jól érezze magát. Mondhatom is, hogy ez teljes mértékben sikerült. Másik országokból jött fogyatékkal élő fiataloknak problémájuk volt, hogy nagyon elfáradtak. Ez nálunk fel sem merült, élvezték mindegyiket, tevékenyen vettek részt bennük.

Az egyik alkalommal a városközpontban kellett keresnünk több féle dolgot (pl. focicsapatot, bárányt, stb.) és fotót kellet készíteni róluk, máskor a tengerparton készítettünk egy közös nagy „festményt”, amit ecset nélkül, kézzel festettünk. Másik alkalommal Nápolyban voltunk egy segítő szervezetnél, ahol többek között megmutatták, hogy a színházi foglalkozásokon miket csinálnak. Ez számomra volt nagyon hasznos – mivel én is színjátszó csoportot vezetek - de a fiúknak is tetszett. A nagy kedvencei azok voltak a fiúknak, amikor egy-egy rövid videót csináltak a csoportok. Ezekben a videókban általában a két fiút kérte meg a saját csoportja, hogy legyenek színészek. (valószínű, hogy a bemutatkozó előadásuk sikeressége miatt) Ők újra megmutatták, hogy a színészkedésben milyen jók. A produkciók után megint sok elismerést kaptunk színészi produkciójuk miatt.

Fontosnak érzem, hogy azok a fiatalok, akik még nem kommunikáltak fogyatékkal élő emberekkel, most láthatták, hogy egyes dolgokban – pl. színészkedésben – mennyire jók tudnak lenni. Volt olyan, hogy profi kamera használatát mutatták be, kipróbálhattuk a beállításokat. Az egyik nap „élő könyvtárként” találkozhattunk érdekes emberekkel, akiknek kérdéseket tehettünk fel. Ők adtak nekünk egy másféle világszemléletet. Jó volt velük találkozni, beszélgetni.

A szabadidőnkben megnéztük Herculaniumot. Ez hasonlóan megmaradt település, mint Pompei, de kisebb, és az épületei jobban épségben maradtak. Nagy élményünk volt. A leírást még Magyarországon kinyomtattam, és Balázs felolvasta nekünk, ahogy sétáltunk a városban. Áron és én csak hallgattuk a felolvasást és néztük az épületeket. Voltunk Torre del Greco központjában, ahol rátaláltunk a piacra. Nem egy piactér volt, ahogy gondoltam, hanem  a főutcából nyíló kicsi utcákban pakolták ki az árusok gyümölcsöket, kagylókat, halakat, polipokat, csecsebecséket. A sziesztában legtöbbször közeli tengerre mentünk. A fiúk megfürödtek, én egy kicsit hidegnek éreztem a vizet. A tengerpart homokja antracit-színű volt, a Vezúv hamujától. A part mellett végig hullámtörőnek összerakott nagy fekete kőrakások voltak.

Összegezve, mindegyikünknek nagyon hasznos volt a program. Sokat tanultunk, filmes témában, angol nyelvhasználatban, egymás elfogadásában.  Áron elhatározta, hogy angolul tanul, Balázs olaszul és spanyolul. Balázs angol nyelvtudását erősítette a program, mindenkivel angolul kommunikáltunk. Én felhasználom a színi körünkben is, és a filmes csoportomban is a tanultakat. Sok barátot szereztünk, megismerkedtünk nagyon értékes emberekkel.

Olyan élményekkel gazdagodtunk, ami az életszemléletünkre, a további tevékenységünkre hatással van. Köszönjük a lehetőséget!

Karácsony Éva