Útinapló Rum Kastélyból
Írta: Super User
- Published in Csereprogram
- Hits: 1540
- Nyomtatás
„You and Me” - 11 nap Itáliában
- nap (2015. május 26. (kedd)) – Utazás Poggio Mirtetoba.
Hajnali négy órakor indultunk Rum Kastélyból az intézmény kisbuszával Budapestre, a Liszt Ferenc Nemzetközi repülőtérre. A becsekkolás és az ellenőrzéseken való áthaladás volt az első élményünk aznapra, hisz Márton és Lackó első ízben repültek. A felszállás előtti várakozás is izgalmas volt, a két fiú a repülőgépek fel,- és leszállásában gyönyörködött. 10:15-kor elindultunk a felhők fölé. Utunk során láthattuk Budapestet, a Balatont, Horvátországot, a tengert, majd az út végén megpillantottuk Rómát. A fiúk fotóztak, s egy pillanatra sem vették le szemüket a csodás tájakról. Miután leszálltunk, megkerestük a vonatokat Márton legnagyobb örömére. Megvásároltuk jegyeink, s utaztunk tovább ezúttal síneken Poggio Mirtetoba. A vasútállomáson várt minket Luca, a program olasz főszervezője. Autóval utaztunk szállásunkra. A sok utazástól megéheztünk és elfáradtunk, így előbb ettünk egy kis pastat (tésztát), majd elfoglaltuk szobánkat és pihentünk.
- nap (2015. május 27. (szerda)) – Ismerkedés a résztvevőkkel és a várossal.
Napunk az ismerkedés jegyében telt. Délelőtt játékos feladatokon keresztül igyekeztünk megtanulni az olasz, litván, afganisztáni, ír, török és lengyel neveket. Majd olyan fotókat készítettünk magunkról, melyekkel nyelvismeret nélkül is bemutatkozhattunk egymásnak. Márton rajzának középpontjában a vonat, Lackónak a harmonika, Noéminek a fényképezés, nekem pedig a kamerázás állt. Ebéd után következett a szieszta, melyhez mi is hamar hozzá tudtunk szokni. Négy órakor kisbuszokkal indultunk Poggio Mirteto város felfedezésére. Kis csoportokban 3-3 feladatot kellett teljesítenünk:
- Piros ruhás hölgyet kellett fotóznunk;
- Poggio Mirteto legjobb fagyizójának kirakatát kellett megörökítenünk;
- Interjút kellett készítenünk egy helyi lakossal, hogy miért szeret a városban élni.
A feladatok sikeres teljesítése után felfedeztük az óvárost. A régi épületetek, a templom, a szűk utcák látványa és az olasz emberek ízes beszéde nagy élményt jelentett valamennyiünk számára.
- nap (2015. május 28. (csütörtök)) – Fotózás.
A nap első felében előadásokat hallhattunk a fotózással kapcsolatban, majd kis csoportokban kellett fényképeket készítenünk. A legemlékezetesebb feladat az olasz álom megvalósítása volt, amikor is Mártonnal, Lackóval és az írországi Colmmal közösen egy hatalmas pizzát rajzoltunk, s eljátszottuk, hogy éppen elfogyasztjuk. Noémi természetesen megörökítette „álmunk”.
A nap második felében előbb energiát adtunk egymásnak játékos módon, majd további csoportfeladatokat teljesítettünk. Tájképeket, portrékat fotóztunk mindvégig ügyelve a sajátos látásmód megjelenítésére.
- nap (2015. május 29. (péntek)) – Videózás.
A nap első feladata egy festmény reprodukálása volt fényképen. A feladat inkább vicces volt számunkra, mintsem megerőltető. Fotónkon Noémi volt az állapotos asszony, Márton az apa, Robert (ír barátunk) pedig a 21. századi kutya. Lackóval ketten kezeltük a fényképezőgépet, ügyelve a helyes beállításra és a fény szerepére.
A feladat teljesítése után a videózásról tartottak előadást számunkra. A szieszta után a kamerakezelést gyakoroltuk, szuper közeli képeket és nagy totálokat rögzítettünk főként. A nap záró feladata egy filmrészlet reprodukálása volt. Az elfújta a szél című film „zokogó” lépcsőjelenetét vettük fel. Noémi és a lengyel Kamil volt a két főszereplő, Lackó a súgó, Márton és én pedig az operatőrök. Jelenetünk nagy sikert aratott.
A vacsora után a nemzetek bemutató estje következett. Rendhagyó módon, mindannyian más-más nemzetet mutattunk be. Mi, magyarok egy lengyel tánccal szerepeltünk. A mi műsorszámunk a litvánok adták elő, akik elénekelték a „Tavaszi szél…” kezdetű dalt. A műsorok végén eltáncoltuk a magyar „csárdást”. Vastaps volt a jutalmunk. Az estet a nemzetek kóstolói zárták le.
- nap (2015. május 30. (szombat)) – Nyitott könyv.
Az ötödik nap vendégek érkeztek Poggio Mirtetoba. Megismerkedtünk és kérdéseket tehettünk fel az alábbi személyeknek, így olvasva ki életük könyvét:
- Massimiliano Vecchi a computer technológia embere, akinek hobbija Róma utcáinak megörökítése fényképeken. A vele való találkozás két szempontból volt számunkra fontos, egyrészt csodás képeket láthattunk, megtudtuk, hogy a jó képnek szerinte mindig van színe. Illetve az általunk készített képekre a válasza: „bella!”.
- Cristina olasz rendezőnőtől az ízes olasz beszéden keresztül információkat nyertünk a Ben Hur kulisszatitkairól, s arról, hogyan tud egy nő több száz férfit irányítani egy személyben.
- Paolo, a modern Michelangelo a filmek utómunkálataiban vesz részt. A filmeket színezi, elmondta a színek jelentését és megtudtuk, hogy nincs fekete-fehér film, hisz a szürke árnyalatai is színek.
- Felipe Goycoolea filmigazgató és producer több dokumentumfilmet készített már többek közt Chilében, Macedóniában. Élményeiről, tapasztalatairól mesélt nekünk. Tanácsa számomra, amikor a speciális filmezés oktatásáról kérdeztem a következő volt: „Mindenhez sok idő kell, ha tudod, hogy mit akarsz tanítani, akkor mindenkihez megtalálod az utat!”
A szieszta után Cristina és Paolo vezetésével tanultunk forgatókönyvet írni, történetet kitalálni. Este filmeket néztünk. Előbb bemutatta dokumentumfilmjét Umut, a török fiú. Majd Lackó és Márton is vetítette egy-egy alkotását. Ismét vastapsot kapott a két Kovács fiú.
- nap (2015. május 31. (vasárnap)) – RÓMA.
Vasárnap szabadnapot kaptunk, amit természetesen ki is használtunk, Rómába látogattunk. Vonattal, majd metróval utaztunk egészen a Colosseumig. Tátott szájjal álltunk a monumentális építészeti csoda előtt. Természetesen jegyet váltottunk, hogy belülről is láthassuk az ókori világ egyik csodáját. Egy-két információt is elmondtunk a fiúknak a helyszínen. A Colosseum után a Forum Romanum megtekintése következett, a diadalkapuk és szentélyek ma is gyönyörű látványt okoznak a turisták számára. A Palatino kiállításának megnézése után ebédelni mentünk. Igazi olasz pizzával tettük még emlékezetesebbé a napot. A Trevi kút keresése közben láttunk csodás épületeket, szobrokat, zenés katonai felvonulást. Az épp felújítás alatt álló Trevi kútnál kívántunk, majd fagylaltoztunk. Ezután vásároltunk egy-két apróságot, majd visszautaztunk Poggio Mirtetoba.
- nap (2015. június 1. (hétfő)) – Felkészülés a bemutatóra 1.
A következő két nap a felkészülés jegyében telt. Az olasz Ciarával és a litván Jonassal közösen kellett egy 3-5 perces kisfilmmel és 10 darab fényképpel elmondanunk üzenetünket. Az első nap megbeszéltük ötleteink, felosztottuk a feladatokat, majd a kisfilm felvételeit rögzítettük.
- nap (2015. június 2. (kedd)) – Felkészülés a bemutatóra 2.
A második felkészülési napon Noémivel fő feladatunk volt a film vágása, a fiúk ez alatt fotókat készítettek az általunk meghatározott szempontok szerint. Délután közösen fényképeket válogattunk, majd felkészültünk a másnapi bemutatóra.
A feladatok között csoportos játékokon vettünk részt. Gyermekkori élményt festettünk, illetve lengyel Piff-puff játékot játszottunk.
- nap (2015. június 3. (szerda)) – Bemutató.
Délelőtt felkészültünk a bemutatóra, berendeztük és kidekoráltuk a termet. Majd 11 órakor csoportokban mutattuk be az elkészült filmeket és fotókat. Filmünk címe: Same, but different. Filmünkkel célunk volt, hogy minden néző meglássa és talán megértse, hogy Lackó és Márton az élet minden területén ugyanúgy viselkedik, mint Jonas, Cintia és Noémi. Ugyanúgy alszanak, mosakodnak, futnak, játszanak, s legfőképp ugyanúgy éreznek, s mosolyognak.
A szieszta után a bemutató tapasztalatit beszéltük át, majd felkészültünk az ünnepi vacsorára. A szervezők vörös szőnyeggel, álarcokkal, hallal és tenger gyümölcsei körettel vártak minket.
- nap (2015. június 4. (csütörtök)) – Program zárása.
Az utolsó közös napunk az élmények és tapasztalatok játékos feldolgozásával telt el. Végiggondoltuk, hogy mi mindennel gazdagodtunk, milyen estleges rossz élményeket hagyunk a hátunk mögött, és mi mindent viszünk haza magunkkal.
- nap (2015. június 5. (péntek)) – Utazás haza.
Reggel Luca elvitt minket Poggio Mirteto vasútállomására, elbúcsúztunk új ismerőseinktől, majd vonatra szálltunk, s egészen a repülőtérig zakatoltunk. A sikeres becsekkolás és a több órás várakozás után ismét a repülőgépen találtuk magunk. Fél négy magasságában szálltunk le Budapesten, ahol már várt minket Jani. A kisbusszal hazáig meg sem álltunk.
A programmal fő célunk volt, hogy Kovács László és Kovács Márton Rum- Kastély EGYMI két tanulója olyan élményekkel gazdagodjon, melyet soha nem felejt majd el. Ezzel a 11 nappal szerettük volna meghálálni az iskolánkban eltöltött éveiket, azt a sok szeretetet, melyet diáktársaiknak és nekünk nevelőiknek adtak. Célunkat elértük.
A program fő helyszíne: Olaszország (Poggio Mirteto)
Program időtartama: 2015. május 26 – június 5.
Programban részt vevő tanulók: Kovács Márton és Kovács László
Kísérők: Böcskei Noémi és Ihász-Kozmor Barbara
Ihász-Kozmor Barbara